Azt veszem észre, hogy a mai szülők nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a gyerekeik életét ennyire eluralta a virtuális világ. Mit lehet tenni?

Látjuk, érzékeljük, hogy a természet, az egymással való foglalkozás, odafigyelés szinte teljesen visszaszorult. Hogyan álljunk hozzá a megoldáshoz? Nézzünk tükörbe! Annyi mindent megszokásként teszünk. Ha már hozzászoktunk ahhoz, hogy milyen módon éljük napjainkat, hogy milyen szándékkal kelünk fel reggelente, ha hozzászoktunk a félelmeinkhez is, észre sem vesszük, már, mit teszünk az életünkkel. És ezt látják a gyerekeink. Ha mi nem leljük élvezetünket az életben, ha minden csak kötelesség, fenntartás, akkor a gyerekeink sem az életben keresik az örömet. Az tevékenységért érzett öröm ne megjátszott, színlelt legyen, a valós, szívből jövő örömöt megérzik a gyerekek, nem átverhetők!

A gyerekeket, akik leginkább függnek a virtuális világtól, el kell vigyük a hétköznapiság felé, de úgy, hogy megtanulhassák, mit jelent élni, elvetni egy magot,  lakásban élni, tisztaságot tartani, de nem azért, hogy nekem szülőként ez jó legyen (!), hanem azért, hogy ez a gyermeknek önmaga számára legyen ez élvezet, elvárás.

Olyat elvárni nem lehet, amire nincs példa a környezetben. De vajon hogyan tudjuk a leggyorsabban átadni a megfelelő mintát, hogy mit jelent nem a virtuális világon keresztül élni?

Önmagatok területén kell először rendet tenni

Ha szeretnétek hatni erre a korosztályra, akkor önmagatok területén kell először rendet tenni. Hogyan láss ehhez hozzá konkrétan? Először is tedd fel magadnak a kérdést:

Mi az, amit Te szívből csinálsz?

Ha ez korlátozott az életedben, akkor bizony tudatosan ki kell alakítani ilyen területeket. Újra meg kell tanulnod, neked felnőttként, hogyan tudsz ismét lelkesedni valami iránt? Ez ne kitűnés, megmentés, megváltás célú legyen! Továbbá azt a pillanatot, amiben éppen vagytok, olyan érzéssel éljétek meg, hogy ?akár tarthatna örökre is?. Ne hajtsd a következő, következő és következő impulzust?Tenni kell tudatosan azért, hogy ez az alap beidegződés tudjon változni. És a Te változásod lesz a példa a környezetedben élőknek.

Az élet élvezetét kell megtanítani.

Először azonban nekünk kell ezt újra megtanulni, hiszen mi felnőttek mintha elfelejtettünk volna ÉLNI. Többnyire csak egy fenntartó állapotot szolgálunk ki az életünkben. Ne csodálkozzunk, ha így a fiatalok is inkább a virtuális térben keresik az élvezetet. Hiszen mi felnőttek talán élvezzük az életünket?

Mi az amiért felkelsz reggel?  Érzed, hogy bizony neked is változtatnod kell, mert valami nincs rendben, valami nem teljes? Válaszolj a bejegyzésben feltett kérdésekre őszintén magadnak!

Amennyiben ebben kértek támogatást, fogok anyagokat készíteni ahhoz, hogyan tudtok a valós környezetünkben zajló élet felé fordulni.

Örömmel fogadom gondolataitokat ehhez a bejegyzéshez, és a videóm alatt is!